Fotó: Anke Merzbach

Légy nekem a nyár

 Elszökött a Nap, híre-hamva sincsen, 

 eladó a kedvem, vegyed-vigyed ingyen,

 hisz’ amíg a tél a küszöbömön ül,

 lelkem is vértelen csendbe szenderül.

 Sárgába öltözz, ha felvidítanál,

 vagy játszd el nekem, hogy magad vagy a nyár,

 légy arany búzában megbúvó kenyér,

 arcomra szorított tűzforró tenyér.

 Én csak egy szédült napraforgó vagyok,

 megyek, amerről a hajnal rám ragyog,

 menekülök, mintha mindig havazna,

 futok örökké az örök tavaszba.

/Sárhelyi Erika/