fotó: Mark Ryden - Camille
Illúzió
Egy ideje érzem,
mintha jönnél.
Olyan izgatottan várok,
figyelem az ajtót,
írogatok, kotorászok,
egy csosszanásra
egy hangra várok.
Próbálom úgy intézni
olyan legyek,
amilyennek képzeleted
rajzolt az ötletet felhozva
majd kidolgozott,
míg lábad a gázt nyomta
hogy így együtt,
itt legyünk nálam.
Megállsz
szemben a kisszobában.
Ösztön-űzött
vágyaiddal a harc hiába,
összegyűjtött
érveid homlok ágyban
virrasztanak az észérvek felett.
Szinte érzem testmeleged
ahogy a kezed
-Némber-
