Nem voltam nagy rajongója Szabó Magdának, mert nem érintettek meg írásai...sem az Abigél, sem más. Aztán ajándékba kaptam ezt a könyvet olyan idöben, életemnek olyan szakaszában, mikor hasonló megvetéssel a szívemben dolgoztam más otthonában, mint Emerenc Az ajtóban. A rácsodálkozás, a meglepetés erejével hatott rám a gondolataink, érzéseink hasonlósága. Egyszerre megvetettem munkadadóimat a kényelmükért, ugyanakkor bepillantást nyerhettem esendö, belsö világukba... néhányuk szomorú titkát máig is örzöm.

Ez a könyv számomra egy szép önírónia, súlyos önkritika. Bátor vallomás.

„Ez a könyv nem Istennek készült, aki ismeri zsigereimet, nem is az árnyaknak, akik mindenre tanúk, és figyelik ébrenlétem és álmaim óráit, hanem az embereknek. Bátran éltem idáig, remélem, meghalni is így fogok, bátran és hazugság nélkül, de ennek az a feltétele, hogy kimondjam: én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni.”

http://www.terasz.hu/premier/main.php?id=premier&page=cikk&cikk_id=6824