Isten tenyerén
Isten tenyerén, bolyong a remény,
Elveszett egy árnyék mélyén.
Nem is hallom jól, milyen zene szól
Nagy a zaj a szív helyén.
Útelágazás; más az, amit vársz,
Hol marad egy szó, egy jel...
Fészket rak az éj a mennybolt peremén
S nem száll fel.
Fáradt útitárs a szeretet,
Vagyona a koldusé.
Kevés, amit kért, de nem lehet,
Nem lehet övé.
Isten tenyerén bárhova is lépsz,
Lesben áll a rabló kétely.
Tündérnevetés, gyermekölelés
Zsebeiben süllyed el.
Dacol bennem még a régi kamaszlány,
Nem is fakad új imám,
S úgy haragszik Ö, mint egykor jó apám
Nem szól rám.
/Wolf Péter-Sztevanovity Dusán/
