Szilánkok
Mint két gyönyörü
jégcsap
szikrázva lógunk
a világegyetem eresze
alatt
vágyainkat
testünkbe fagyasztva.
Szemedbe nézek
tehetetlen szemedbe
ahol reszketö kezekkel
segítik partra
a fuldoklókat.
Ránézek a távoli tájra
a sötét
fényeket ölel körül
tudom
te is köztük vagy
a remegö árnyaktól
zavarva
figyelem
azt az egyetlen villanást
ami felé elindulhatok.
/Schneider Lipót/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
