Ismét nosztalgiázom...kell is ebben a szürke, ködös, nyirkos idöben. Kell valami vidámság...és találtam két régi paródiát, két régi kedvencet, illetve van még egy, akit sajnos nem jegyez az utókor, Latabár Kálmánt. Talán egyszer valaki felrakja. Addig is, itt van Alfonzó és Hofi. Alfonzónak van egy különleges képessége a mimikája, a testbeszéde, aminek megértése nem kiván különösebb megértést, akkor sem, ha éppen németül szól. !978-ban még sajnos, mindenhol az oroszt tanították, mint kötelezö második nyelvet az iskolákban. Ilyen szempontból elöremutató volt, hogy nem ártana más nyelven is tanulni..., de ki tudta akkor, hogy lesz Európai Unió és tagja lesz Magyarország is...Most, hogy újra láttam, mennyivel jobb, hogy értem a beszédet is. Ahogy írtam az elöbb, a testbeszéd is sok mindent elmond nekünk.
Hofi Géza paródiái is felejthetetlenek. Legjobban a zeneparódiáit szerettem, pl. Rhoda Scott ( a mezítlábas orgonistanő) nagyon jó volt, de Amstrong paródia is kitünö.
