Mit adhat néked?
Ha nem akarsz rabot örízni
aranyos falaid közt,
küldd el a lázongót magadtól!
Nyísd ki kapuid elötte,
s futó lábait ne kösse meg
egyetlen hívó szemrebbenésed sem.
Szaladjon ! Ne kösse emlék, se jóság.
Szereteted féltö köteleit ne dobd utána,
higgye, hogy egyedül van !
higgye, hogy magányos, mint csillag
az ürben, higgye, hogy szabad!
és méretlen földeket rohanhat keresztül.
Aztán csodáld a különös hatalmat,
mely a menekülöt visszahozza neked.
Önként fog jönni, hajában friss szelek szagával,
jönni fog, hisz nincs helye máshol e világban!
Óh, vedd le kezéröl kulcsos kezeidet!
Mit ér a megkötött rab szeretetete?
Mit adhat néked, mikor semmije sincs!
S mit ér bírni oly szegény szívet,
ki örömet adni hiába vágyna,
mert mindent adnia kötelesség
/Török Sophie/
