Foto - Csomor László
Talán...
Mikor virág voltunk, tudom, hogy valaha
Összeborulva lelt minket az éjszaka.
Mikor lepke voltunk, hímes tarka réten
Együtt kergetőztünk aranyos napfényben.
Mikor madár voltunk, lombok sűrű ölén
Nekem daloltál te, neked daloltam én.
Majd ha csillag leszünk, - a nagy öröklétben,
Talán megint együtt ragyogunk az égen!
/Bobula Ida/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
