A legjobb barátod vagyok... ha van!
A hetvenes évek vége táján, müszak után hazafelé bandukolva és bámulva a kirakatokat, hirtelen szemembe akadt ez a fekete borítású nagylemez, számomra két ismeretlen férfi fotójával. Csillogó szemekkel, valami fontos mondandóval az ajkukkal kiváncsivá tettek azon túl, hogy vonzónak tartottam öket elsö pillantásra. A lemez címe is sokatsejtetö volt: Levél növéremnek. Mi lehet benne, mit akarnak vele üzenni? Valami különös kiváncsiság fogott el, belsö érzés, hogy nekem szól és ugyanakkor erös elhatározás, hogy azonnal meg kell venni így ismeretlenül is.
Amikor végre lejátszthattam otthon, szembe találtam magam a család fitymáló megjegyzésével és sajnos a meghallgatás idökorlátjával is meg kellett barátkoznom. Akkor hallgathattam, mikor egyedül voltam. Akkor behúnytam a szemem, ismét láttam magam a „tócsák tükrében", a „házak közt járva" Budapesten és lélekben újra feltettem magamnak hasonlóan egy-egy albérlet birtokbavétele után mindig a szorongató kérdést:
"Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?"Igen, ez volt szinte minden dalának varázsa, a személyes érintettség érzése.
Volt ennek a lemeznek még különös sajátossága, hogy mindig és mindig újra kivántam hallgatni, átérezni a dal dallamát és a szövegböl áradó hol bús, hol irónikus, merengö hangulatát. Nemcsak mindig újra kivántam hallgatni, hanem egyre hangosabban, mindig hangosabban kitárva az ablakot, hogy hallja mindenki. MINDENKI.
Megjelent a harmadik lemez ebböl a sorozatból, Az igazi levél növéremnek. Nézem a két borítót itt fenn az írásom elején. Eltelt több, mint negyven év a fotón látható arcokon és örülök, hogy még így látom öket együtt. Bár szemük fénye nem csillog olyan fényesen, arcvonásuk is keserübb, de az élni akarásuk, a szenvedélyük tüze talán még nagyobb, mint elötte. A Keresztben jégesö c. dal híven tükrözi ezt, de több is ennél ez a dal. Kiáltás vagy búcsú? Nehéz eldönteni, de lehet, hogy mindkettö. Hallgatni és látni kell, ahogy Tamás szembe mosolyog - amit mindig szerettem benne - a mindannyiunk által is rettegett képzeletbeli Halállal, a testünket megtámadó gyógyíthatatlan kórral. Csak zsigereiben érzi az ember, hogy mi van ebben a dalban. Élet- és emberszeretet. Tüz, akarat, hit, hogy még minden lehet, hogy még nincs semminek sem vége, ha akarom. „Megszerzem akkor is, ha belepusztulok, az éjszakát!"
