A dal, amit hallanod kell, mielött meghalsz...

...olvasom a hvg. hu kultuláris oldalán. Meglepödöm. Különös, hogy újra megtalál ez a dal, a Szomorú vasárnap. Nemrég, a hétvégén, éppen vasárnap egy filmet néztem dvd-n csakúgy találomra kiválasztva és ezzel a dallal volt kapcsolatban. A címe: A Kovak labirintus. Amikor elöször meghallottam benne az ismerös dallamokat, kicsit meghökkentem, hogy megint öngyilkosokról lesz szó. Ezúttal csak formális volt a tévedésem. Nem tudom, hogy megtörtént esetröl van szó, de ha nem, nagyon is elképzelhetö, hogy megtörténhetett, hogy öngyilkosságnak tüntetnek fel gyilkosságokat. Ez a dalbetét éppen jó ürügyül szolgált ezeknek végrehajtásához. Bennem furcsa módon kavarogtak különös érzések. Nem tudtam, hogy örüljek-e ennek, hogy erre a célra használták fel, mert emlékeztetett egy kicsit a koncentrációs táborokban végzett tömeggyilkosságokra, csak ez modernebb változatban és a mai kornak megfelelöen más környezetben és más módon megvalósítva.

Sajnálom, hogy ez a dal a továbbiakban is ilyen rossz érzéseket kelt, pedig azóta számtalan ennél jóval szomorúbb, tartalmában is sokkal élet-tagadóbb dalok születtek. Egy ici-picit, azért mégis jó ez a dal. Ad a világnak rólunk is, magyarokról valami szépet, valamit a mi bús, érzékeny lelkünkröl.

Lucía Jiménez énekel és részletek a filmböl.