...a biciklim leporolom, és kalandra fel...
Mosolyogva olvastam Skyppy kommentjét és képzeletben valóban én is biciklire szálltam. Aztán tovább tallóztam az oldalak között és valamiképpen bejött ez a videóklipp. Meglepödtem, pedig nem kerestem. Arra gondoltam, talán ez nem véletlen. Valahol tudatunk alatt nagyon vágytunk erre. Biciklire ülni és száguldani a meleg tavaszi szélben. Örülni a napfénynek, a virágba borult tájnak. Sajnos, nekem nincs biciklim. Talán egyszer lesz és bevallom öszintén, biztonságban érzem magam, ha gyalogolok inkább. Sok itt az autó, a forgalom is nagy. Az én idegeim, a reflexeim se a régiek. Ezért Skyppy, csak integetni tudok innen messziröl, hogy kalandra fel... és vigyázz magadra a sok autók között!
Szép volt maga a gondolat
Szállni biciklivel
Szálltunk, de valahogy fönnrekedt
És nem mozdul el
Így aztán itt ülünk fent, igen
Néha elfog a félsz
Bámulnak, pedig itt nyeregben vagyunk végre
Azért ez szép...
/Napoleon Boulevard: Bicikli ég és föld között/
