Foto - vanguard
Gyermekkori emlékek kódorognak elö
Így kezdödött.
Rongyos függöny elé vezetnek
himnuszt dadogtam.
A közönség.
Vászonruhás apák
riadt szemü anyák
zsiroskenyér illatú világ.
Az öröm.
Elvesztettem repülömet
vérkönnyekig sírtam
egy társam visszaadta
két fényes kavicsért.
A játék.
Arcomra vakolatpor pereg
a romhalmok alól
nekem integetnek
az idegen arcú királyok.
A kenyér.
Várok
óriási láda lekvár elött
soromra.
/Schneider Lipót/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
