(Tenyeremre tettem...)
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
József Attila 1924. júl. 17.
2008.04.15. 20:29 :: dreamersquill
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anolin.blog.hu/api/trackback/id/tr746227445
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Selene 2008.04.15. 22:05:49
Ez is egyik kedvencem... köszönöm!
Ilona 2008.04.16. 10:33:46
Nagyon szeretem ezt a verset.
Lí 2008.04.16. 12:11:06
az embert ki érti?...
pedig micsoda gyémánt a lelke...
csak az a szomorú nekem, amikor nem találom azt a gyémántot...
Ilona 2008.04.16. 13:22:27
...azt hiszem, nem is kell keresni, mert bennünk van, ki felfedezi, ki nem vagy nem akarja, hogy lássák, mert sebezhetö lesz és az már nem "divat". Gondolom én, de lehet, nem jól értelmezem.
ametiszt 2008.04.16. 22:33:20
nehéz az embert érteni...va,aki olvasható,mint egy könyv,és van,aki mintha egy tó mélyére rejtette volna a lelkét...rezzenéstelen...
Ilona 2008.04.17. 10:16:44
Igen ametiszt, és sajátmagát sem érti mindig az ember, miért is értené meg más?...én itt a versben a szépségröl és az értékröl alkotott véleménykülönbséget fedezem fel...az üveg egyszerü "százlátó"szépségében és a gyémánt értékességében, és úgy válaszol rá a felkinált szegényes, értéktelen üvegre- lélekre, ahogy az ember szokott...ez értékesebb...mármint a gyémánt a "százlátó"üvegnél.
