Foto - /Durcika/
Mama
A felhasított fakérgen
már gyógyulnak a rajzok,
s a gyermekkori sebektől
már nagyon messze tartok.
A láncra fagyott hintákban
a hó vigyáz a télre;
a tanácsod kéne.
Mama!
Mama!
A telefonfülke rosszkedvű,
mert fáradt, süket és néma,
Jó lenne most káromkodni
vagy beszélgetni néha.
Egy vizsla feszül a pórázán
és nevet a nagyvilágon,
Mama, a tanácsod várom.
Mama!
Mama!
A névtábla így nem igaz már,
és megint rossz a csengő.
Hazudok, tudom nem hiszed,
Csak jó hír legyen az első
Nekem kéne vigyáznom rád,
de nem nőttem fel mégsem;
Mama, most ne szidj meg érte!
Mama!
Mama!
/Sztevanovity Dusán/
