Apám lánya

Apám lánya voltam,
hozzá ritkán szóltam.
Anyám lánya voltam,
vele szájaskodtam.

Volt nekünk lakásunk,
benne éltünk-háltunk.
Fel-és alá jártunk.
Tudnám, mire vártunk.

El is mentem onnan,
gyorsan másba fogtam.
Megláttalak téged,
így lettem tevéled.

Mennék töled innen,
ismét csak elmennék.
Csak tudnám, hova mennék.
Tudnám, hova mennék.

Nem zúg a szél mindig ugyanúgy.
Egy húr sem szól mindig ugyanúgy.
A szív sem fáj mindig ugyanúgy.
A leány sincsen mindig ugyanúgy.

Nem zúg a szél mindig ugyanúgy.
A szív mindig ide-oda húz.
Mindig másnak szól a hegedü.
A leány mindig futva menekül.

Életem elvisz drágám, ne sírj.
Többé már nem szól felölem a hír.
Az embernek szive mindent kibír.
Többé már nem szól felölem a hír…

/Bereményi Géza/