Varga Tibor képe
Az árvácskavirág meséje
Az árvácskavirág nagyon várta a napsugár üzenetét. Megszokta már, hogy a reggeli szellövel a nap is a fülébe súgjon, s fájt neki, hogy a nap haragos fehök mögé bújt, és nem gondolt vele. Egy bö reggeli harmat után elküldte illatát a naphoz, hogy megkérdezze:
- Nap, szeretsz-e még engemet?
Az illat fölszállott a levegöbe, de a kósza felhök szétsodorták. Az üzenet nem jutott el a napig.
Másnap a színét küldte föl az árvácskavirág a naphoz. Akkor nedves ködök szállottak a völgyre, és elvették a virág színét...
A harmadik nap új bimbó feslett az árvácskatövön, s a kis virág a szerelmét küldte föl a naphoz.
A szerelem áttört a ködök testén, átbújt a fellegek között, és rászállott a napra. És a fellegek szétoszoltak, és a ködök meleg esökké váltak; a nap szembe tüzöen tapadt a kis árvácskavirágra, és a kis árvácskavirág boldog volt.
1921. Október 2-án
/Balázs Ferenc: Mesék/
