Viszontlátás
Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.
/Szepes Mária/
Mindig úton vagyunk. Kezünkben börönddel és itt-ott megállunk, ha néha ránk tör az esö. Vagy megpihenünk, ha éppen csillagot vágyunk csodálni az elsötétült égen. Talán megérkezünk egyszer valahová. Talán. Az is lehet, hogy soha. De az élet törvénye, hogy mindig úton legyünk. Böröndünkben a titkokkal, az álmokkal. Kékek, barnásak, szomorúan sejtelmesek. Lesz idö, mikor nem láthatlak a nagy végtelenségben. Lehet, emlék sem lesz, de a kékröl, a barnáról, az esöröl, a papírhajókról tudni fogom, hogy megérkeztél és együtt cipeljük tovább böröndünkbe zárt pillangó álmaink.
Dariusz Twardoch festményeit Ketil Bjornstad zenéje kiséri.
