Elfáradt dal...
Köszönöm a sok-sok szép, édes-bús melódiákat, musiceleket, melyekben szárnyaltam, elvágyódtam, hitet merítettem és könnyeztem is, ha éppen megéríntett egy-egy szövegrész.
Az életem részévé vált A képzelt riport dalai. Ott voltam a premier elöadásán és késöbb is elmentem, mert hallani akartam újra, hogy „hogyan mondjam el neked, amit nem lehet"...és hogy "kiáltoztam a sötétben szásszor a neved"...vagy a "Volt egy föld, messze ég, elnyelte már a messzeség" keserü dallamát, ami ma ezerszer belémhasít... és végül megjegyezzem, "elringassam magam" ezzel a ma is örök útravalóval, mikor kétségek gyötörtek gyakori útkeresésemben, fiatalkori céltalanságomban:
„Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.
Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább."
Játssz még tovább óriási álmaiddal, elfáradt szárnyaiddal! Ha nem is jutsz messzebbre, de nekünk vigaszt és megnyugvást adnak dalaid.
Isten éltessen Presser Gábor, a 60.-ik születésnapodon!
