Empyrium
Álmodtam
Álmodtam, de nem emlékszem mit.
Reggel mikor felébredtem,
Emlékszem, hogy emlékeztem.
Tudom, hogy ki volt ott, Te, és Én.
Meg még valaki.
Tudom, hogy mit tettem, mi történt velem.
Az álom fontos volt, de nem csak nekem.
Mondtam valamit, de nem emlékszem mit.
Őrjítő a gondolat, hogy már megvan a fondorlat,
És én nem emlékszem.
Se rád, se rám, hogy mit mondtunk.
Fontos volt, mert Ott voltunk.
Csak egy szó volt, s én mégsem emlékszem.
Egyetlen szó, mi az életet jelentheti.
Nekem, és lehet Neked is.
És nem tudom, mert nem emlékszem.
Nem bízom az emlékemben...
/ismeretlen szerzö/
Empyrium - The Moon
Kincset találtam magamnak újra a zene világában. Nekem eddig ismeretlen volt az Empyrium. Különös, tangót kerestem pedig, milongát mára. Végül idejutottam ehhez az édes-bús melankóliához. Bár a két zenestílus hangulatában nincs távol egymástól, talán nem véletlen, hogy ráakadtam erre a német együttesre. Megszerettem öket. Sok, idöben hosszú zenéjük közül válogattam ki a számomra legszebbeket. Nehéz volt. A vers csupán hangulat, eszköz, milyen megfogalmazhatatlan az álmok és ez a zene dallamosan misztikus világa. Emlékszel és mégsem...
