Király László György - Akvarell
Hány szó a megbánás?
Mintha szivárvány lenne,
de csak a pillán törik
meg a szomorkás tény.
Karodba simulni
észrevétlen, az idővel
lassan múlni.
Lassan, mint a
harmat-érintés.
Ha kell, átszököm másik
világba, utánad kiáltva:
Várj, jövök én is!
Beköltöznék egy virágba,
legyek sárga remény
gomblukadban hurcolászva.
Neked.
Csenddel, szelíden büntetsz.
Az üres kotta
furkósbottal veri a
taktust szívemen dobolva.
Te csak mosolyogsz
tovább, csendesebben,
mint bárhol bárki más.
/Reviczky Krisztina/
