Örök gyermekség
Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.
Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.
Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.
Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint fa,
Félig-zöld és száraz.
S szólsz: bús kincsem,
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.
/Ady Endre/
Akartam valami szép, zenés videót a Sigur Rós-tól, mert este az ö elöadásukra megyek. Régi vágyam volt öket élöben is látni. Nem könnyü megérteni zenéjüket, mert provokatívak, elgondolkoztatnak. Ha már gondolkozni kell, elképzelni más helyébe magunkat, nem igazán szórakoztató. Föleg akkor, mikor tükörképet mutatnak rólunk, kritizálva a világot, amiben élünk. Milyen riasztóak és nevetségesek vagyunk, ha nem „nöttünk" fel vagy megmaradtunk gyerekesnek! Veszélyesnek, ha az elmúlt idök kínos eseményeire emlékezünk. Hol marad a gyermeki ártatlanság, amiröl Ady is ír, amit én is szeretnék megörízni, mert „Egyebem úgysincsen" ?
De, megörzöm, ha testem elkopik, megaszalódik is, de megörzöm a régi önmagamat, aki voltam. Változatlanul borzadva az emberi gonoszságtól.
