Fornetti

„Néha felesleges köröket futunk, zsákutcákba tévedünk, ismeretlen mellékutakon járunk mire visszaérünk oda, ahonnan elindultunk. Haza...”

Volt egy verse is, mely könnyeket csalt:

Én már nem lakom itt

Ha reggel néha elvisz majd a lépted
Ha a lábad kicsit hosszabb útra téved,
Megállsz az ajtómnál, keresel valakit,
De én már nem lakom itt.

Ha hiányzik, hogy megfogd két kezem,
Ha szereted még a behunyt két szemem,
Állj meg az ajtómnál, hisz vársz valakit,
De én már nem lakom itt.

Háton fekve távozik a lélek,
Nem mondom, hogy akkor majd nem félek,
Összekötött minket mindig a hit,
De én már régen nem lakom itt

Egy éve elment az ismeretlen ismerös és neki köszönhetem, hogy olvaslak benneteket, kedves blogtársaim. Köszönöm mindenkinek, hogy befogadtatok.