Irina Todorova - How the snow is made
Ahogy felnövünk
Emlékeket hord a képzelet,
fennakadt zacskók közt zászló-
szárnyú lepkeként billeget.
Az idő szépít és ápol,
így lesz festett tükör az igazságból.
Miközben öregszünk, mint őzet
a felvillanó neon
reflektorként elvakít a tegnapon
érzett halhatatlan vonzalom.
Bármilyen komor,
bármilyen indiszponált,
örülünk a múltnak, mint
egy amnézises elefánt.
/Reviczky Krisztina/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
