Dallam vagyok...
Dallam vagyok semmi más,
nincs testem, csak lelkem
és hangulat,
és érzés, és érintés
vagyok csupán...
Nézek és látok,
és szeretem ezt a vad, kegyetlen
világot,
hisz bánat és bú, és öröm,
és könny,
és szerelem, és halál, mind egy,
mindegy, ha jön...
/Fazekas Gábor: Mi magam vagyok.../
Aubrey
És Aubrey volt a neve...
Egy nem egészen mindennapi lány vagy név.
De ki vádol bünnel?
Egy szerelemért, mely nem fog virágozni,
szívekért, melyek soha nem hangolódtak össze.
Mint egy szép melódia, mit mindenki énekel.
Vidd el a szavakat, melyek rímelnek, jelentéktelen dolgok.
És Aubrey volt a neve...
Kioltottuk a fényt és együtt táncoltunk a holdhoz.
De hol volt a június?
Nem, soha nem jött el.
És ha eljött, soha nem adott hangot.
Talán én hiányoztam vagy túl gyorsan hallgattam.
Megpróbáltam elkapni az összes szavakat.
Viszont az értelmük múlttá váltak.
De istenem, hiányzik nekem a lány...
És ezerszer átjárnám én a világot, csakhogy közelebb
kerüljek hozzá, mint magamhoz.
És Aubrey volt a neve...
Soha nem ismertem én, de ugyanúgy szerettem.
Szerettem a nevét.
Azt kivánom, hogy megtaláljam az utat és
az okokat, melyek rábeszélik, hogy maradjon.
Megtanultam egy életet élni külön a többiektöl.
Ha nem kaphatom meg azt, akit akarok,
akkor a legjobb nélkül is kijövök.
De mennyire hiányzik nekem a lány...
És milliószor átjárnám én a világot, csakhogy mondhassam: Enyém volt ö egy napig.
Ui.:Lányom fordítása angolból
