Simo Géza képe
Újra a gyerekkori emlékek felídézése a feladatom, ezúttal Táborkrónikástól kaptam. Igaz, az elöző megemlékezésem nem pontosan gyerekkori volt, de a szerelemröl szólt, mely kortól függetlenül mindenkit elér és megszépíti, elvarázsolja lelkét, arcát. Eltünődtem, vajon szerelmet éreztem-e a fiú iránt, aki életemben elöször hívott a mennyasszonyának. Vagy inkább biztonságra vágytam?
Négy-öt éves lehettem, mikor anyukámat egy kedves család pártfogásába vette. Akkoriban igen sokan vártak lakásra, a munkásszállók nem voltak elég biztonságosak egyedülállóként kisgyerekkel. Anyukám már születésem elött elvált, nagymamám falujában éltünk, míg eljött számára a nagy lehetöség, hogy egy frissen épülő városban dolgozhasson. Magával vitt, de nem számolt az én nehezen beilleszkedő természetemmel, nem gondolt arra, hogy az ovódában nem találom meg majd a helyem és folyton a szökéseimtől fog reszketni. Arra nem emlékszem pontosan, hogyan ismerkedtünk meg ezzel a kis családdal, csak arra, hogy nagyon szerettek engem fenntartás nélkül mindhárman, apa, anya és a fiúk, aki már nagy volt és iskolába járt. Mindig megvártam, nélküle soha nem ebédeltem meg. Nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy elhatároztuk, hogy mi, ha felnöttek leszünk, összefogunk házasodni. Csak arra emlékszem, hogy mindig minden alkalommal megkérdeztem, hogy szeret-e és beváltja-e majd az igéretét. Nem volt elég az ö szava, a szülei beleegyezése is kellett hozzá, amit ök szeretetteljes mosollyal, nevetéssel nyugtáztak. Emlékszem, ahogy körbeöleltek és bíztosítottak arról, hogy nekik én vagyok a legszebb mennyasszony és nem kivánnak senki mást. A "völegényem" pedig szótfogadóan, mosolyogva bológatott és egymás kezét fogva elvonultunk játszani a szobába.
Útólag kérek elnézést, hogy nem raktam be az emlékezős játékhoz az erre utaló képet, hanem mást választottam itt és az elözőnél. Úgy gondolom, szabad élnem a választás jogával és a nekem tetszö logót vagy képet berakni.
A játék értelmében kiválasztottam hét blog-társat, akinek kiváncsi vagyok gyerekkori emlékeire: Ametiszt, Ilah, Klimta, Némber, Selene, Skyppy, Csillagvíz.
Táborkrónikásnak köszönöm a felém gurított "emlékezés" labdáját.
