"Ha kérded, hogy hogy ´vagyok, én azt mondom, jól vagyok.
Tényleg, most jól vagyok: Megemeltek az angyalok..."

Szombaton volt Presser Gábor koncertje.

Nem volt nagy sajtóvíszhangja, amit kicsit sajnálatosnak tartok.

A http://zene.hu/cikkek/cikk.php?id=16313 oldalán olvasható a koncerten jelenlévők véleménye. Voltak, akik azt érezték, hogy nagyon szomorú volt, hogy talán ez volt az utolsó. Remélem, nem lesz így. Korábban is voltak koncertjei, és sok olyan dal, amitől mindig az volt az érzésünk, hogy ez az utolsó, hogy nem lesz több. De mindig megemelték az angyalok, ahogy mondta egyik régi interjújában.

Úgy raktároztam el régebben magamnak a róla szóló beszélgetéseket, cikkeket, hogy nem jelőltem forrást, honnan van. Blogról nem is álmodoztam, hogy valaha lesz nekem. Így forrás nélkül másolom be azokat a gondolatait, amiért én mindig nagyon kedveltem, megszerettem:

"- Említetted - talán már többször is -, hogy a dal számodra vigasztalást is nyújt. Az élet melyik területén leginkább?
- Nem tudom, te hogy vagy vele, én ha hazamegyek, és találok egy levelet a postámban, amiben rossz hír van, vagy belenézek a tévéhíradóba, egyszer csak elemi erővel kezd nem tetszeni ez a világ, ahol élek. Nem tudom, hogy hányan vannak, akiknek folyamatosan tetszik, de...
- Neked folyamatosan nem tetszik?
- Nekem inkább kis megszakításokkal nem tetszik.
- Mi kéne ahhoz, hogy tessen?
- Azt hiszem, az emberek jobbik felét nemcsak az bántja, ami őt magát személyesen bántja, hanem az a sok szenvedés meg borzalom is, ami a többi embert sújtja. Egyszerűen ma már elkerülhetetlen, hogy a világ minden embertelen szörnyű pillanata el ne érjen hozzád, és ezek mellett úgy elmenni, hogy lerázod magadról, mint kutya a vizet, nagyon nehéz. Engem megráz, ahogy a világ ma működik. A rosszra óriási lett a választék, annyira, hogy az érzelmesebb emberek tulajdonképpen megállás nélkül sírhatnának. Szép lassan úgy megkérgesedünk, hogy egyre inkább elfásulunk, és természetesnek veszünk minden éhhalált, nyomort és pusztulást. Tudod hány, de hány jótékonysági koncertet csináltam már az életemben, és semmi nem változott. Semmi, de semmi. Az emberek azt mondják, hát igen, ilyen a világ. Ráadásul mindenki osztogatja a malasztot, hogy hogyan kéne jónak lenni.
- Szerinted hogyan?
- Szerintem úgy, hogy nem kéne rossznak lenni."