Rina H. - Auf dem Heuboden
(kötényben)
Várom, hogy felforrjon
a víz a jázminteához,
állok a tűzhely mellett
és várok
- csendélet -,
már nem hiszem, hogy
megváltanak vagy hogy
megváltódhatom,
nézem a barnazománcos
teafőzöm alatt
a szellemkékkel
szegélyezett lángot
és próbálok nem gondolni
gyertyafényes vágyódásaimra,
fáklyáim hithű lobogására,
megbánásaim gyehennatüzére,
emlékek máglyáira,
szerelmes tábortüzek
parazsas múlására,
már egyáltalán
nem akarok semmit,
lassan kortyolgatom
a jázminteám.
/Boda Magdolna/
