Továbbra is azt tudom mondani: nem figyelünk egymásra...

Szomorú hir....és ezek is mi vagyunk!!! :(

Klimta: valóban, keveset figyelünk egymásra. Amerika: engem azért döbbentett meg a hír, mert az én anyám is hetven éves és ott lakik.

engem akkor gázolt el egy autó a zebrán,amikor az első gyermekemmel a 8. hónapban voltam.... a férjem valahogyan érzékelte a dolgot,és előrelökött,így az autó őt érte... én elestem,a baának nem lett semmi baja valami csoda folytán,de önbíráskodtam bizony tudom,nem lett volna szabad,de akkor ott nem gondolkoztam ezen,véresre vertem a vezetőt,egy 18 éves felelőtlen gyereket,aki 80-al ment át Pesten a zebrán a Rákóczi úton...a rendőrök szedtek le róla... akkor mi megúsztuk...

Nagyon nagy csoda, hogy megmaradt a kisbabád! Azt hiszem, a sokktól nem is lehet indulat nélkül viselkedni, pláne terhesen. Kiskoromban ütöttek el zebrán, de valami csoda folytán kis horzsolással megúsztam. Talán a jó féknek köszönhetöen, ami gondolom az állami vezetök autóinak sajátja, a jó, biztonságos fékberendezés. Akkoriban fekete Volgával jártak. A vezetönek parancsa volt arra, hogy 80-100-al menjen, mert így is sokat késtek. A dolog érdekessége az, hogy megéreztem, mert nagyon nem akartam elmenni a boltba. Egy fenyegetö verés elöl menekültem csak el. A másik, hogy éppen emiatt szaladtam el a helyszínröl, hogy ne tudja meg, hogy elütöttek. Szegény söför teljesen magán kivül volt, mert alig tudott a kórházba bevinni. Kellett a megnyugvás, hogy tényleg nincs semmi bajom és, hogy ne féljek, elkisért és beszélgetett a nevelöapámmal. Jó volt ez nagyon.