Ha ez olyan egyszerű lenne.....sokszor egy tenger sem elég erre!!! Csodálatos képet raktál hozzá!!!

Gondold csak el, mikor imádkozol, nem kérsz lehetetlent Istentöl?...talán ezért is van, hogy nem tudja mindenkiét teljesíteni. Sokan vagyunk, mint a tenger cseppjei. Csoda pedig mindig van, hiszen valakinek teljesül egyszer. Ez a kivánság is ilyen vagy nem? :) Nem vagyok vallásos, de néha rámtör valamiféle áhitat, olyan jóság iránti vágy vagy valami hasonló és csak sóhajtózok. Kicsi ember vagyok, kérem. :))

Megpróbálok Istentől nem túl nagy dolgokat kérni...s ha nem teljesül....azzal magyarázom magamnak - Istennek fontosabb dolga volt, ha nekem lesz nagyobb szükségem rá, biztosan segit majd. A csodák annyira ritkák, s ha mégis rám találna, tudom amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozna....

Nem kérek én sem nagy dolgokat... Tulajdonképpen kivánságainkat úgyis nekünk kell megvalósítani. Ezért én is megvalósítható dolgokat kivánok magamnak...de szép dolgokat is kivánhatok. Akkor is, ha tudom, hogy lehetetlen, de elképzelni, álmodni még lehet. pl. a csodákról.

Ilona!!! Olvasom a felül lévő dal szövegét, s teljesen megértelek!!!:) De mi van akkor, ha semmi sem teljesül, s magával ragad a csalódás érzése....????

a helyünk elfogadása a villágból, azt hiszem segít abban, hogy csalódások ne sebesítsenek meg túlon-túl. halálosan idegesíteni egy operabál :-)))) olyan szempontból, hogy nem tudok táncolni. a vágyaim általában nem teljesülnek, ( na jó, néha igen ) csak tervezek, és ha abban elfáradok, már nem is érdekes, amikor teljesül.

Azt hiszem,ennél szebb kívánság nem nagyon akad:)Sokatmondó,szép vers:)

Ankor...téged olvasva....igen , valami ilyesmit szoktam érezni én is....nem kivánok lehetetlen dolgokat , s talán akkor nem ér akkor csalódás sem....viszont ha megtörténik a csoda, az felér egy főnyereménnyel...olyan váratlanul jött!!!:)

Amerika:...amikor a csalódás magával ragad...legtöbbször bögök egy sort, aztán lépek tovább... :) Lehet, hogy újabb csalódás felé...ki tudja?...talán nem vagyok normális, hogy nem tanulok a hibákból, hogy mindig nem adom fel... :)) Ankor:...ha rossz helyen születnél, elfogadnád? ...az operabál? távolról figyelgettem, de soha nem kivánkoztam oda... nem zavar, de valahol izléstelen olyan idöben bálozni, mikor "húzzuk össze a nadrágszíjat" szövegelés van égen-földön. Lehet, hogy nem jól emlékszem, de a báloknak volt valami különleges hangulata, játékos eleganciája, ami mára"zsírosfejü díszmadarak" találkozója lett...most éppen Zámbó testvérre gondoltam... :) a fene akar közéjük tartozni. Tenshi: :) én is érzem...kicsit megfoghatatlan, kicsit értelmezhetetlen kivánság kb. olyasmi, mint egy régi francia sanzonban olvastam valamikor és nagyon megfogott: ...esöböl való gyönyöt hozok néked, ahol az esöt nem ismerik.

Hmm:)Nagyon szép:)És érdekes.Kissé idealista,de nagyon megkapó!˘˘

Ilona! Az operabál engem se vonz....pedig nagyon szeretem a zenét....igaz, mára már egész másról szól , mint régen!!! Teljesen egyetértek veled abban , amit irtál...

az ember alaptermészete: a boldogságkeresés, az általános boldogság felé törekszik, de amit elér, az már nem ér annyit mint a vágyakozáskor . mert ugye a kívánság elvágyakozás a szolgai létből egy idealizált világba ( nem az amiben adatott a helyünk ) naszóval Utópia messze van ( messze sincs és ez így marad. ) ezért aztán amíg oda nem érünk, addig vannak" jó" és "rossz" helyek?

én nem születem gazdagságba közel sem és a jövőben se lesz jószerencsém hozzá. de bőszít a csinált szegénység nagyon. hogy mindent a pénzhez köt az emberfia és attól reméli a boldogulást. hurka jancsi meséje jön a szemem elé aki kódis-szegény volt és mindaddig sóvárgott annak a kislánynak a helyéért akit mindennap látott a balkonon, de reménye sem volt a közelébe jutni. amíg egy napon a kacsaúsztatóban fürödve meglátta amint a szolgák kocsiban tolják, mert az a gyermek sosem tudott járni...

Értelek. Ugyanakkor zavarban is vagyok ezzel a "csinált szegénységgel". Lehetséges, hogy van ilyen, ha arra gondolok, hogy szeretünk panaszkodni és ezáltal több kedvezményt kiharcolni, de ugyanennyire szeretünk is dicsekedni. Hurka jancsi meséjét nem ismertem. Értelmetlen írigykedésre hajaz a történet. Azonban én az általában vett, jó értelemben vett, a jó élethez, emberi élethez való vágyakozást nem tartom irigységnek.