HTML

Üvegcserepek

Keresés

Friss topikok

  • NorahLove: http://www.youtube.com/watch?v=dpRvrFNGMzU (2014.03.04. 01:13)
  • Camelia: *-* :) (2014.02.22. 23:09)
  • Camelia: Lenyűgöző! Nagyon megragadott! :) Boldog Új Évet Neked! *-* (2014.01.01. 20:10)
  • anolin: Köszönöm szépen, és Neked is kicsit megkésve bár, de boldog névnapot kivánok. :) (2013.08.18. 22:03)
  • anolin: Ezért tettem be, mert nagyon megfogott. :) (2013.07.13. 10:49)

Címkék

Címkefelhő

Blogajánló

Archívum

Feedek

XML

2009.03.17. 11:33 :: dreamersquill

Tegnap este felhívott az öcsém. "Hogy vagy?...mi újság?" kezdetű beszélgetés után egyszercsak megkérdezi: Figyelsz rám?...

Igen, figyelek...mondjad... - mondom.

Váratlanul kijelenti: szeretlek...

Hallgatok és nem jut eszembe semmi. Csend a vonalban. Szinte forog velem a föld. Hallottad, mit mondtam?...

Igen, igen... - és töröm a fejem, most miért mondta, mi történt? Csaknem búcsúzni akar? Valamit mondani kell, valami vicceset...

Helyette megkérdezem, mintha tényleg nem értettem volna meg: ...szeretsz?

Hát, persze!... - Gondolom, nevetett a vonal túloldalán, ahogy mindig szokott, ha sikerült engem megviccelni. Mintha megérezte volna kétkedésem, gyorsan nyomatékosan hozzáfűzte, szeretne engem látni... ugye találkozunk húsvétkor? ...ugye eljösz?

Nem volt tervemben, de biztosítottam, hogy találkozunk anyunál.

Találkozunk...

Jól esik nekem.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

10 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://anolin.blog.hu/api/trackback/id/tr466227166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Loreley 2009.03.17. 11:49:06

Milyen jó, hogy ilyen testvéred van, és hogy van. Sajnos nem tudom milyen érzés, csak elképzelni tudom, hogy mennyire jó. Szép napot kívánok!
Válasz erre 

amerika24 2009.03.17. 18:44:09

Hát nem sűrűn mond és hall az ember ilyen szép szavakat...biztos jó érzés lehetett...:)
Válasz erre 

Ilona 2009.03.17. 20:02:24

Köszönöm, Loreley. :) Jó érzés, hogy van, de nem mindig volt felhötlen a kapcsolatunk. Általában a családi kötöttségek miatt kevesebb idö jutott egymásra. Talán most közelebb kerülünk egymáshoz, miután az ö gyerekei is már felnöttek. Amerika: valóban nem sűrűn hallani ilyen kedves szavakat testvérek között. Páromnak, gyerekeimnek szinte mindig mondom, hogy szeretem. Öcsémtöl nem is emlékszem, mikor mondott volna nekem vagy én neki ilyesmit, ezért is nagyon meglepett. Jó érzés volt. :)
Válasz erre 

Krónikás 2009.03.17. 22:35:16

Jaj de jó! Kellenek néha az ilyen beszélgetések az ember lelkének, és olyan ritkák pedig. Én is szívesen hallanám a testvéreimtől, de nekem sem mondja egyikük sem. Lehet, hogy valami emberi gyengeségnek tekintjük, mint egy belénk rögzült rossz tanítást, de mindig csak akkor jut eszünkbe ezt kimondani, amikor már majdnem késő, ... vagy már késő. Veled örülök drága Ilona, mert neked részed lehetett benne.
Válasz erre 

Ambrozett 2009.03.17. 22:45:48

A testvéri érzés nem adatott meg nekem...:( Ám gyermekeim által valamelyest megtapasztalhatom - külső szemlélőként. Szépéjt! Aludj jól! Puszi.
Válasz erre 

Ilona 2009.03.17. 23:32:55

Sokat vártam rá, Krónikás és nagyon köszönöm, hogy örülsz velem. Úgy gondolom, hogy nagyban befolyásolja a testvér házastársa és annak családja. Nálunk sem volt másként. Valaki mindig féltékenységre bújtat és a szülök sem egyformán szeretnek minden gyereket. Nálunk öcsém volt a kedvenc anyunak. Tehát sok-sok minden befolyásolja az érzéseink kimondását. Tudom, Ambrozett. :( ...és valóban, a gyönyörü gyerekeiden keresztül tapasztalhatod, hogy nem is olyan könnyü köztük békét teremteni. :) Köszönöm és jó éjt Neked is. :)
Válasz erre 

skyppy 2009.03.18. 04:04:50

Ilona, én is megtapasztaltam a meglepetésnek ezt a formáját, engem hosszú évek után a bátyám hívott fel(nem is ismertem meg a hangját),kedves volt,mintha az elmúlt évek nem is léteztek volna....meglepett,meghatott...hiába öregszem, kezdek érzelgős lenni:-))))
Válasz erre 

Ilona 2009.03.18. 11:28:28

Azt hiszem, mindenütt így van Skyppy, ahol testvérek vannak. Hosszú szünet után ott folytatódik, ahol abbamaradt. Jó is ez így, néha kellenek ezek a szünetek, hogy rájöjjenek, rájöjjünk, hogy összetartozunk akkor is, ha szétszoródtunk a világban, ha más lett közben a világnézetünk, ízlésünk, életvitelünk. Anyum is most fedezi fel hetven évesen sokat szégyellt hugát, miután özvegy lett. Egyetlen bátyja él még Komárnóban betegesen. Ennyien maradtak meg a tizenegyböl. Jó nagy család volt. :)
Válasz erre 

Klimta 2009.03.18. 19:04:33

Nem tanítják meg kimondani az érzéseinket...és ritkán is merjük megtenni...gyakran azokkal, akik pedig a legfontosabbak.
Válasz erre 

Ilona 2009.03.19. 04:51:00

Elutasítástól való félelemböl nem mondjuk ki legtöbbször és az ember, mikor szeretét kimondja, sebezhetövé is válik. Ugyanakkor méricskél, mert valóban ezt tanultuk szülenktöl, hogy csak azt szabad szeretni, aki megérdemli. Ez az "érdem" pedig sokszor egyszerü rokonszenv, és nem mindig felel meg az elvárásoknak.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása