Ismét egy napos késésben vagyok. Ezúttal a Költészet Világnapjáról.
Bár nagyon szeretem a verseket, az igazság az, hogy csak a József Attila születésnapi dátumával jegyzett Költészet napjáról tudtam. Selene blogjából viszont megtudhattam, miért is ezen a napon, március 21-én nyitott blogot. Semmi nem olyan egyértelmű, mint az, hogy csak verskedvelő és művelő lehet, aki a Költészet Világnapjára időzíti blogjának születését.
Tegnap, talán a véletlenek játékaként egy rég hallott Ady Endre vers hangfelvételére bukkantam. Régi vágyam teljesült, hogy valaki feltette a világhálóra Mezei Máriának a Bújdosó lány c. lemezéről a Köszönöm, köszönöm, köszönöm c. verset. Nem vagyok vallásos, de ezzel a verssel úgy érzem mindig, hogy közelebb kerülök Valakihez, akit az emberiség hol Istennek, hol Krisztusnak hív. Legszebb imádság, amit valaha hallottam, olvastam. A felvétel recseg, itt-ott serceg, akárcsak az én agyonhallgatott, kopott lemezem és senki nem tudja olyan változatosan szívhez szólóan, kétségbeesetten gyengéden mondani: istenem, istenem, istenem...mint Mezei Mária.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet,
S hol dõltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az elsõ sirást,
Köszönöm tört szivü édesanyámat,
Fiatalságomat és bûneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm,
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
