Foto: MOMTOM /fotocommunity.com/ - Vor dem letzten Vorhang
Összegyűrt szavak
Tudod, amit a szád kimond,
te magad mondod azt.
Torzítod őket s téged ők.
- Összegyűrt szavak.
Vallomás, szépség, igéret
sok volt a nap alatt.
Sok is lesz. Gyűlnek-gyűlnek még
az összegyűrt szavak.
Boldogság, ember-testvérség,
jóság, jóakarat
- döbbenten állunk, s zörögnek:
összegyűrt szavak.
Az életek alján fölgyűlnek,
mint a salak,
a rosszul élt évek roncsai,
az összegyűrt szavak.
Elég, ha lépsz, ha kint kószálsz,
a szél arcodba csap,
s vele egy tegnapi újságból
az összegyűrt szavak.
Hiába mind a nagy tudás,
a kvalifikált agyak,
a komputerből is zuhognak
az összegyűrt szavak.
Jobb, ha meg sem szólalok,
vagy üvöltsek: vigaszt!
Miféle vigaszt nyújthatnak
az összegyűrt szavak?
Barátom, élhetsz itt vagy ott,
mindegy, hogy ki vagy,
befödnek, mint a szemfedő,
az összegyűrt szavak.
Adamis Anna versét Darvas Iván énekelte valamikor. Mostanában ez a dal van bennem. Kicsit kiábrándult, kicsit keserű. Vannak ilyen napok. Hagyom, hogy múljanak. Aztán újra felemelem majd az arcom. Újra másképp fogom látni a világot. Tudom.