Köszönet

Ma kaptam egy részletes információt egy régen hallott dalról, amit még februárban raktam be blogomba, a Kisangyalom c. dalt.

Köszönöm szépen Zoopraxiscope-nak és teljes terjedelmében itt közlöm, talán érdekel másokat is ez régi szép dal keletkezése.

Az idézett dal egy I. világháborús hadifogolynóta, amely dallamvilágában és szövegében a Doberdo-dallal ( "feltekintek a csillagos nagy égre" ) rokonítható. Eredeti formájában:

Korán reggel feltekintek a polcra,
Rozsdás csajka, komiszkenyér van rajta,
Fényes bugyli komiszkenyért elvágja,
Volt szép hajam, az is itt lett levágva.

(Börtön fala sárgára van meszelve,
Bele vagyok elevenen temetve,
Elevenen sárgulok és hervadok,
Majd megírom, hogy mikor szabadulok.

Korán reggel feltekintek az égre,
Belenézek kisangyalom szemébe,
Legszebb időm nélküled kell töltenem,
De sokat kell a börtönben szenvednem!)


mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-887.html

A dalt Rostás (Huttyán) Károly, öcsödi cigányember hallotta az 1970-es években, börtönben, magyar fogolytársaktól. Erősen torzult szöveggel és dallammal énekelte fel nem sokkal később Claude Flagel magnójára, aki ezt autentikus, ősi cigánydalnak vélte, és Freedom Cry címmel feldolgozás készített belőle a Deep Forest számára.

És ahogy minden magyar népdalnak számtalan változata ismeretes, így ennek is létezik egy újabb keletű, hosszabb verziójára, Rostás Károly valószínűleg ezt hallhatta a börtönben:

Esik eső, jaj, de szépen csepereg,
az én férjem a zárkába kesereg,
szépen néz ki a kis rácsos ablakán,
úgy hallgassa az eső suhanását.

/Esik eső, jaj, de szépen csepereg,
azt se tudom, már mitől is kesergek,
esőtől-e vagy a meleg naptól-e,
vagy elhulló barna bozontomtól-e?/

Korán reggel föltekintek a pócra,
komisz kinyér, rozsdás bugyli van rája,
komisz kinyért fényes budli levágja,
vót szép hajam, az is itt lett levágva.

/Azt álmodtam a börtönben szenvedek,
kérdezték, de nem mondtam meg mért lehet,
kérdezgettem, mért is lehet, hallja-e?
talán mert a tiszta eget láttam-e?/

Korán reggel föltekintek az égre,
rá se nézek a kisangyalom szemére,
mert kisangyalom, de sokat kell szenvednem,
legszebb időm börtönben kell töltenem.

/Tiszta égből tiszta búzát vetettem,
tiszta szélből tiszta búza kezemben,
néha-néha elvesztettem egy magot,
most csak ezért árvulok és hervadok./

Tábla búza ki se meri tenni a fejét,
mert egy madár mind elhordja ja szemét,
de jó volna ezt a madárt lelőni,
ne hordja el a búzámnak a szemét.

/Van kenyerem, vetettem és arattam,
masináltam ott a sárga asztagban,
jókat ettem, ittam és kurválkodtam,
mert a sűrű pelyvaporban dolgoztam./

Szolnoki börtöny sárgára vagy meszelve,
bele vagyok elevenen temetve,
elevenen sárgulok és hervadok,
azt se tudom, hogy mikor szabadulok.

/Csak az lehet, hogy a betűt tanultam,
valamelyik betűt meg elhullattam,
biztos az á-t, árulást, nem sárgulást,
mikor néztem az eső suhanását./

Kinyílott a börtönajtó kapuja,
a vén zsivány vígan lépked ki rajta,
nem nyomja ja nehéz lánc a lábomat,
három évig nem láttam a babámat.