Jan Garbarek a Bazilikában
Emlékszem, mennyire meglepődtem, mikor egyik koncertjét a bécsi Votív templomban tartotta a szokásos Koncertház helyett. Nem tudtam róla akkor, hogy vonzódik a vallásos világhoz.
Születésnapi ajándékom volt ez a páromnak és egy kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni igazán, mert tudtam róla, hogy nem szeret semmiféle templommal kapcsolatos dolgokat, rendezvényt. Külön izgultam a nagylányomért is, hiszen először volt velünk olyan koncerten, ami a mi ízlésünkhöz állt közel.
Nagyon sokan voltunk, szerencsére jó helyünk volt elől. Emlékszem, kicsit meglepődtem a kezdésen. Garbarekről tudni kell, hogy hihetetlenül pontos és könyörtelenül elkezdi az előadást, nincs tekintettel a későn érkezőkre. Itt várni kellett sokat. Már-már kínosan feszengett mindenki és ide-oda forgatta a fejét, hol lehetnek az előadók. Távoli, halk zümmögések a templom különböző sarkaiból és egyre erösődtek, míg végül összejött négy elegáns, fehér öltönybe öltözött énekes. A pódium felé tartva lassan a közönséghez fordultak: ők a Hillard Ensemble.
Jan Garbarek pedig ott állt közöttük egyszerű, szürke kis öltönyében és behúnyt szemmel szaxofonozott.
Ilyen előadás lesz majd a Bazilikában is, Budapesten holnap. Még nem voltam ott, de biztos, hogy az épület belső atmoszférája megteremti majd azt a különleges áhitatot, már-már borzongató érzést, amit ez a csodálatos egyházi zenevilág, kórus is előhoz.
