(sokszor)
Sokszor elképzelem
hogy ülünk egy kávézó
teraszán
hûvös van
ezüst a hold
néha eléúszik egy felhõ
átölel a karosszék
rámfonja
rokokós hidegét
egy fekete féminda
spirálisa
kavarom a kávém
beleejtem a kockacukrot
még egyet
még egyet
még egyet
annyit képzelõdöm
már mindenütt
kockacukor
/Boda Magdolna/