Parfüm
Fotó: Model Aisa - der Duft der Liebe
Ugye, nekem vetted?...ugye?... - kérdezték egyszerre. Inkább csak éreztem a rámszegeződő kérlelő tekinteteket, mint hallottam hangos vitájukat, ahogy feléjük fordultam a monitortól. Fiam valami sötétkék üvegű parfümöt szorongatott a kezében. A feleletemre várt, hogy nyugodtan elpakolhassa majd a táskájába. Meglepett a személyem kihangsúlyozása egy régen vásárolt parfümmel kapcsolatban. Valójában már egészen beletörődtem, hogy ez számukra nem nagy ajándék és nem foglalkoztatott többet. Csupán megfogadtam, hogy többé nem veszek. De most kellett. Szükségük volt rá. Vibrált a levegő az izgatottságtól, kinek a nevét mondom. Ugyanakkor valami melegség, jóleső öröm áradt szét bennem, ahogy reményteli kiváncsisággal figyeltek rám: ugye enyém?...
Fiamra néztem, majd bocsánatkérő hangon mondtam: Apádé...Szégyenlősen lehajtotta a fejét és visszarakta a szekrény tetejére.
