Üvegcserepek

...ha már az Isten sem gondol semmire.

Emlékszem az érzésre, amikor először fogtam kezembe a Katonadalokat. Csodálkozás és meglepetés volt bennem. Nem szeretem a katonákat, így a dalokat sem. A katonák bennem mindig félelmet keltettek. Féltem, hogy egyszer megölnek, ahogy láttam számtalan filmekben. Gyerekként, fiatal lányként ez inkább ösztönös volt. Most viszont tudom, hogy akárki, akárkinek a katonája, az mindig parancsot hajt végre. Mindegy kinek az oldalán, milyen célokért, jó vagy rossz, de embert is kell ölnie. Nem gondolkozhat és nem dönthet, ha egyszer jó és hűséges katona akar lenni. Azonban számomra ez erkölcsi kérdés: jogom van-e hozzá, akár gyűlölettől elvakulva más életét kioltani?... Ady Endre egyik versében fogalmazta meg ezt szépen:

"Ő mondta: fegyvert a fegyverrel
Győzni s legyőzni nem szabad:
Jézus volt, Krisztus: legigazabb."

Cseh Tamás Katonadalait ezért vissza tettem a polcra. Bár korábban már megemlékeztem róla, fontosnak tartom megjegyezni, hogy ő nekem Dalnok marad és nem katona. Ezt a lemezét a híresen szenvedélyes történelem szeretetének könyvelem el és jól van ez így. Azonban ez a cikk szomorúvá tett. A benne olvasható hozzászólások áradata is...

http://index.hu/belfold/2009/08/28/mi_jovunk_ok_mennek/

Nem lesz itt már soha béke.

Ez a dal még abból az időből, amikor nem volt szabad kimondanunk, hogy egyszer el akarunk végleg menni.