Öröm-notesz
Fotó: Regina H. - Freude
Könyvek, CD-k, koncertek (Antony kétszer), jazzfesztiválok (Garbarek), római utazás, a tenger, családi összejövetel lányom diplomaosztóján, soproni kirándulások kedvenc éttermünkbe, könyvantikváriumomba...értékes ajándékok szeretteimtől: laptop, fényképezőgép, ruhák, parfümök, virágok...váratlan találkozások régen látott ismerőssel vagy kollégával, egy idegen ember kedves szava hozzám vagy kisgyermek önfeledt mosolya rám az utcán, vonaton...egy kis mókus bizalma a parkban, ahogy kezemből eszik... egy kismadár, ahogy séta közben körbe röpköd...
Próbáltam összeírni egy listát az elmúlt tíz év örömeiről, boldog pillanataimról, amit mindig megőríznék...amit szívesen megosztanék mással is.
Úgy hozta az élet, hogy egy váratlan esemény felülírta a összes örömömet, ami a napokban történt a kisebbik lányommal. Egy forgalmas kereszteződésen, a zebrán elütötte egy autós és nem lett semmi baja az ijedtségen kivül. Jellemző módon, én tudtam meg utoljára.
Hosszan ölelgettük egymást, mikor találkoztunk. Majd kis idő múlva elmesélte, hogy éppen rám gondolt, miközben jött az autó sebesen felé, és magában dúdolgatta a dalt...hogy "vigyázz rám"...
Elgondolkodtam, vajon én abban a pillanatban, hol voltam, mit gondoltam, vajon éreztem valamit is ebből?...Bevallom, semmit nem éreztem, csupán előtte pár órával figyelmeztettem a nagyobbik lányomat telefonon, ha lehet, kisérje el, nézzék meg együtt az üzletet, ahová szeretne jelentkezni. Nem tudom, mennyi volt ebből a megérzés, mennyi a véletlen, csak azt tudom, hogy végtelenül boldog és hálás vagyok a sorsnak, hogy él...és...és én voltam a gondolatában. Ha van védangyalom, ki vigyáz rám, ezúttal őt vigyázta. Hiszek a gondolat erejében...a kivánság erejében, akkor is, ha ezt önmagunk számára kérjük: "vigyázz rám..."
Hát ez volt az elmúlt tíz év legnagyobb öröme nekem.
A feladatot Skyppytől kaptam. Tovább adom Ametisztnek, Selenének, Kergeszírmoknak, Loreleynek, Csigának...ha kedvük van, írjanak róla, érdemes. Érdemes, mert nem is gondolná az ember, hogy a szürke hétköznapok mennyi csodát adtak, csak elfelejtettük. Fel kell jegyezni, fel kell eleveníteni, ki kell a falra rakni vagy olvasni mindennap kis noteszunkban, hogy emlékezzünk rá, mikor olyan nagyon elveszettnek érezzük magunkat. Mosolyt és megnyugvást kapunk cserébe.
Feladat:
"Mik voltak azok az elmúlt tíz évben, amik igazán tetszettek, könnyítettek az életeden, vagy megédesítették azt? Írj egy top 50 listát az abszolút kedvenceiddel, bármi legyen is az (személy, állat, növény, tárgy, könyv, film, kaja, márkanév, hely, bármi), azután kérdezz meg öt másik embert!"
