erről is szól a barátság, csak kérdés meddig és miben kell szemet hunyni......meg engedi-e,hogy beleszólj a döntéseibe,az életébe, fel mered-e vállalni,hogy beleszólsz az életébe a döntéseibe?....

...mindez erösen függ az illetö anyagi helyzetétöl is...van, mikor semmit nem tehetek érte, pedig szeretném megmenteni mondjuk a betegségéböl, ami elég költséges...én ebböl a mondatból inkább azokat az erkölcsi dolgokra, a törvénybe ütközö dolgok szemet hunyása feletti szomorúságra gondolok, mert ugye a barátság szent, nem szólok érte és ez napjainkban nagyon jellemzö.

én megfordítanám...fel mered-e vállalni,hogy nem szólsz bele a döntéseibe és az életébe... el tudod-e fogadni úgy,ahogy van... a kép gyönyörű...

Van ilyen barátság is, elfogadó, tűrő. És kell a barátságnak ilyen aspektusának is lennie. De az igazán mély barátság feltételez egy közös értékrendet. És ez alapján a közös értékrend alapján elvárhatják a barátok egymástól, hogy ne hunnyanak szemet egymásnak, sőt egymás segítői legyenek az értékekhez való hűségben. Az igazi mély és régi barátságaim ilyenek. Ők tartanak az úton, és tőlem is várják, hogy az útra mindig visszahívjam őket.

Hmm:)Az igaz,szép barátság ritka dolog. Gyönyörű képet választottál,ismét:)

SA nagyon tetszik amit írtál, de menyi idő kell egy ilyen fajta barátsághoz?.... Ilona én is az erkölcsi oldalára gondoltam....

Ametiszt: az elfogadással nincs baj, hiszen ez a barátság feltétele...söt a döntéseibe, az életébe sem szólnék bele, de ha lehetöség van a vitára, ha megkér, mi változott köztünk, megmondanám. SA: igen, nagyon fontos a közös értékrend, én is így gondolom. Csak éppen ezek változnak az idö folyamán és sokszor nincs vagy éppen talán a szégyenkezéstöl nem ad lehetöséget a számonkérésre, miért lettél hütlen az elveidhez. Kérdés csak az, hogy jogom van-e számonkérni, mikor csak így lett jobb az életkörülménye vagy így tudott többet nyújtani a családjának. Tenshi: az igazi barátságok mindig olyan törékenyek, mert sokaknak nem tetszik...gyerekkorban a szülök, tanárok kritizálják vagy a költözés szakítja meg...és felnöttkorban is a család, de többnyire már van elég akarat, szándék, hogy elfogadtassam a környezetemmel a barátságot. Nem mindig sikerül. Skyppy: most hirtelen nem jut eszembe példa, de látom, egyet gondoltunk. :)

Ilona,ez bizony így van.:(