Várakozás
Vártam ezeregy éjszakát
és azt vártam, hogy majd mesélsz,
talán a szerelem dalát,
amelyben csak hozzám beszélsz.
Vártam, hogy elmondd álmaid,
és senki másnak, csak nekem...
Itt már senki nem álmodik.
Magam áltassam szüntelen?
Vártam, hogy ha szemedbe nézek,
Ott látom magam jónak, szépnek,
amilyenné csak lenni vágytam...
Most már nem várok semmit tőled,
letöltöm s letöltöd idődet...
A csönd dörömböl már a házban.
/Kamarás Klára/
Az álmom, hogy vele élem le majd az életem, megfakult, megkésett, elfáradt. Meg kell tanulnunk pillangóvá válni, hogy lelkünk ismét szabadon szárnyalhasson. Add vissza a szabadságát...
