Fotó: Surrealia - ....
néha...
mint útszélen nőtt
bánatvirágok álma
mélykék nyarakon
mint pókhálóba
szőtt mosolyok vigasza
barna őszutón
mint elkárhozott
varjak lelke a hóban
vakhideg télen
úgy várnak némán
rügyre, tavaszra, fényre
sötét perceim
/Szabolcsi Erzsébet/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
