Nagyon nehéz elengedni,de el kell, ha ez a választása.élni. Ha a boldogságát,szerelmét egy másik országban találja meg,nincs mit tenni. Pontosan tudod,milyen nehéz egy idegen nép kulturáját elfogadni,aszerint élni. Mégis engedni kell a gyerek vágyainak.

Ilona! ...ez most egy idézet volt, vagy tényleg a te lányodról van szó ? ...én elengedném, de úgy fájna a szivem utána, hogy az leírhatatlan...viszont korlátok közé szorítani már nem akarnám,tudom akkor veszíteném csak el igazán...

Ametiszt: igen, tudom, hogy el kell engedni. Felnött, 23 éves lányról van szó. Jelleméböl és neveltetéséböl adódóan meglepö döntést hozott. Nem volt soha az a típus, aki szolgálni tudna egy életen át egy férfit. Az iszlámban pedig elég egy félrenézés, máris következményei vannak. Igaz, nem az én lányom, mégis aggódom érte. Remélem, Magyarországon maradhatnak végleg, ha tudnak. amerika24: ...nem, szerencsére nem a lányom, az unokahugomról, öcsém lányáról van szó. Az idézöjelbe tett mondatot nekem mondta öcsém, hogy lecsillapítson. Bocs, hogy nem írtam érthetöen. Neki volt nyáron az esküvöje. Most alkalmam volt otthon beszélgetni a testvéremmel.

Sajnos az a tapasztalat ismerős körökben,hogy amíg itt van az idegen férj,addig képes felvenni a mi szokásainkat,kulturánkat,és egy imádni való angyal. Amint azonban haza megy,kivetkőzik az Európában magára vett számára és a saját környezetében idegen kulturából,és bizony nagyon más lesz. Tehát valószínűleg addig jó,amíg itt élnek.

Igen, anyukám is azt mondta, hogy nagyon aranyos és nagyon kedves. A fotók alapján jóképü férfi is. Nem csoda, hogy szerelmes lett. Nekem volt egy kolléganöm, aki a követségen keresztül és rendörség segítségével tudott csakvisszajönni kisfiával az országból, ahol családlátogatásra hívták meg. Mesélte, még az ablakból sem volt szabad kinéznie, máris megdorgálták stb. Szerintem, iszonyú nagy árat fizetnek a nök, amiért férjhez mennek hozzájuk.

Szerintem is. A baráti körünkben három ilyen lány is volt. Mindhárom férj úgy viselkedett,ahogyan fentebb leírtam. Itt egy angyal...aztán ott... az egyik egy indián törzsfő fia volt. A fehérbőrű,szőke lány az 1 éves kislánnyal kiment . Mire odaért,a fiú apja már vett hat feleséget,akik különböző rangban voltak egymáshoz képest. A magyar lány lett az utolsó a sorban,vagyis cseléd. A bőrét cipőkrémmel festette,hogy ne tűnjön ki közülük. nagyon nehéz volt hazaszöktetni. Ja! és aférj,akit itt imádtunk,napi egy liter rumot megivott, és teljesen elfelejtette,hogy itt pl. evőeszközzel evett és hogy az orrát zsebkendőbe fújta. De nem ragozom. A másik két lány: az egyik egy törökhöz ment,a másik Szudánba került,törzsi körülmények közé. Mindhárom lány hazaszöktetésében vastagon volt részem, egy ideig féltem is a megtorlástól,de végül a távolság miatt nem történt semmi. Aztán a saját lányom is idegenbe költözött,de legalább Európában maradt. Nagyon féltettem és aggódtam érte,de ez ő döntése, akarata volt. Azért, hogy mellette álltam a döntésében itthon mindenki szidott. A nagyszülők szerint ,meg kellett volna tiltani. És? akkor talán nem ment volna a tiltás ellenére? Így legalább tudhatta,hogy az anyja mellete áll mindig.

Be kell vallanom, hogy én kiabáltam az öcsémmel, iszonyú dühös voltam, hogy megengedte. Talán ezért is nem lettem meghívva. Semmit nem utálok jobban, mint a nök semmibevételét. Gyerekkoromban is ösztönösen tiltakoztam anyámmal szemben, hogy ez nöi munka, hogy nekem türni kell stb. Egyszerüen ez még most is felkavar. Nagyon remélem, hogy nem történik hasonló a lányaimmal. Belehalnék.

Biztosan nehéz döntés volt az öcsédnek is. De a valódi döntést a lánya hozta meg, Ő választott. Az öcséd legfeljebb a véleményét mondhatta el, de nem tudta volna megtiltani... Igen. A kultúrák közötti különbség gyakran nehezítheti a házasságot. Főleg, ha ilyen nagy a különbség. Remélem boldogok lesznek Ilona.

Én is remélem.

Igen, mesélte öcsém, hogy sokat beszélgetett vele. Semmi nem tartotta vissza, hogy pl. nem kapnak beutazási vízumot sem USA-ba, sem Izraelbe stb. Ez mondjuk öket nem érdekelte, mégis ez engem nagyon meglepett. Nem hallottam még ilyen korlátozásokról. Én is bízom benne, hogy boldogok lesznek sokáig.

Nagyon nehéz a szülőnek elfogadni a gyereke döntését, de tényleg mit is tehetne? Csak reméli, hogy boldog lesz.... Remélem, boldogok lesznek....

Ilona! nagyon örülök,hogy egy kicsit elmentetek a lányoddal puncsozni. Kellenek az ilyen közös "lánykodások". mi isokszor megtettük,amíg a lányom itthon élt. Most meg a kicsi is akkora,hogy már lehet vele "lánykodni' :-)

Skyppy: tudod, nem baj, ha elmegy, ha férjhez megy, ez természetes, söt nagyon szeretném. Csak ennek az iszlám kultúrának, amit kivülállóként csodálok, mert sok szép épülete, minarete, alkotása van, a nökre vonatkozó szigorú törvényeit nem tartom emberinek, söt félelmetesnek, gonosznak tartom. Ott nem lehet biztonságban. Engem kétségbeejtene, mert a megaláztatások senkiböl nem hoznak ki jót. Sunyiságra, hazugságra, rosszabb esetben gonoszságra kényszerítenek. Azzal, hogy elvették feleségül, nem kötelezhetik hálára, sem bármi áldozatra. A mostani sok rossz hírek ellenére, remélem, ök kivételek lesznek. Ametiszt: tudom és jól esik nagyon, mikor eljönnek hozzám és csak csodálkozom, hogy mennyire "kicsik" még. Legutóbb, mielött haza utaztunk, hivatalos ügyintézés miatt egy nappal késöbb tudtam csak elmenni, ott maradtam náluk este és nem szóltam nekik. Nagy volt a meglepetés éjjel, mikor megláttak. Aludtam már, kora hajnalban azt láttam, hogy ruhástul mellettem alszanak, egyik fent a lábamnál, a másik szorosan mellettem. Régen éreztem ekkora melegséget a szívemben. Olyanak voltak, mint kiskorukban. Én bízom benne, hogy visszafog jönni a lányod. Azok a közös élmények, emlékek nem múlnak el nyomtalanul. Kizárt dolog. Magamból indulok ki, anyura nagyon-nagyon sokszor haragudtam, mégis hiányzik nekem és úgy, hogy van. Mert mégis az én anyám.

Köszönöm Ilona. Ő más eset. Sosem fogja belátni,mennyit bántotta az anyját. Szerinte minden a legtermészetesebb úton halad. Talán akkor jön majd vissza,ha már mindenki megtaposta és végképp egyedül marad. És szüksége lesz ránk. Addig,amíg a pénz diktál,addig marad. De köszönöm vígasztaló szavaidat. Már belefáradtam abba,hogy csodára várjak.

Nagyon szép ünnepváró heteket kívánok! szeretettel ölellek

Csodára ne várj, jön az magától. Én azt mondom, ne add fel. Ahogy mondta Vámos Miklós is: anya csak egy van...ezt pedig pontosan tudja. Neked is nagyon szép, örömteljes napokat kivánok. :) Ölellek én is.