A lelkitársak sose halnak meg...
Ez a gondolat maradt meg bennem a rengeteg Placebo dal rögtönzött fordításaiból zenehallgatás közben, vasárnap és lenyűgözve hallgattam a szép, elgondolkodtató szövegeket. Régi rajongói az együttesnek a lányaim, különösen a kisebbik. Mégis, meglepett, hogy az ő gondolataik, mostani érzelemviláguk, ami a dalok, versek kiválasztásaiból kirajzolódik, mennyire rokon az enyémmel. Kb. egy hete fedeztem fel Damien Saez-től, a Petit Prince-t, a Kis herceget és a My sweet Prince / Az én kicsi hercegem vagy királyfim c. Placebo daluk pedig erre emlékeztetett.
Petit Prince... A kis herceg...
Nekem volt egy kis hercegem. Olyan, ahogyan az író Saint-Exupery elképzelte, lerajzolta. Vékony, törékeny alkatú, világos szőke hajú, sápadt arcú kisfiú. Három éves kora ellenére volt a tekintetében, magatartásában furcsa szomorúság és komolyság, aminek később értettem meg az igazi okát. Kölcsönös ragaszkodás, egymás iránti rajongás volt minden találkozásunk és együttlétünk, mikor kimentünk játszani, sétálni a házuk előtti nagy füves réten. Mindig arra vágytam, mikor valahányszor ránéztem, bárcsak az én kisfiam lenne...
Aztán lett nekem is, de soha nem tudtam kis hercegnek nevezni. Nem tudom, miért. A fiamat kis fiókának hívtam és a mai napig is néha így hívom.
Salut toi l'étoile filante
Ici-bas c'est le petit prince
Entends-tu les sirènes chantent
Le souffle de la fin qui vient
Combien de nuits que je te suis
Et les ailes n'ont pas poussé
Puisque cette nuit c'est écrit
Je m'en vais
Adieu mon amour perdu
Mais que la paix nous sauve enfin
Oh non ne pleure pas mon ange
Non ce n'était qu'un mauvais rêve
Mais tu sais qu'en ces jours étranges
Le monde crève
Adieu mon amour perdu
Mais que la paix nous sauve enfin
Un jour
/Damien Saez - Petit Prince/
