Fotó: Lilith Art - Zurück zur Natur
A csönd
Áttör a szél álló alakomon,
mint krumpli a passzírozón.
Elmeszesedett gondolataim
csontjaimról lepattognak.
Már a mész se
a régi. Helyette én rakódom
le a fotelba. Mint pára,
mely saját vizébe
fúl.
Az ég sötétre
vált, mint korhadó
dió, nagy hasú szénégető.
Nem félek sötétben,
csak az a csönd ne lenne
olyan dörömbölő.
/Reviczky Krisztina/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
