Fotó: Surrealia - Black Symphony
Ahol...
Ahol megáll a szél,
ahol nem tűz a nap,
ott maradj,
hogy a szél el ne fújjon,
a nap ne vakítson, s
az idő örökké,
fogságban tartson.
Ott kereslek én.
/Kiss Mira/
2010.03.08. 23:43 :: dreamersquill
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anolin.blog.hu/api/trackback/id/tr526226923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eyra 2010.03.09. 00:07:02
Ma a megállásról beszélgettem egy török barátommal.
Az hiszem, alkalmasint egy ilyesmi helyre mentem gyakran az utóbbi egy évben. De nagyon nem azért, hogy ott engem bárki keressen, vagy bárki megtaláljon. Talán éppen azért, mert ezeket a helyeket az emberek gyakran felejtik el, és itt magam lehettem. Szükségem volt egy ilyen zugra. És bár megfizettem érte az árát, szerencsés vagyok, hogy megtaláltam.
Ilona 2010.03.09. 03:36:26
Nagyon fontosak szerintem is az ilyen eldugott kis helyek. Menedék sokszor a világ elöl.
skyppy 2010.03.09. 04:43:54
Igen, kell egy hely, ahol nem ér a "szél", ahol feltöltődik az ember....menedék....jó ez a vers...:-)))
amerika24 2010.03.09. 10:02:08
...jó vers...de olyan szomorúnak találom...
...remélem nincs semmi baj....tényleg csak egy kis nyugalom kell, egy biztos kis menedék....:)
Selene 2010.03.11. 18:00:53
Önmagához írt vers. - Én is gyakran érzem így. Szép a kép is...
Ilona 2010.03.19. 20:46:00
Kedves Skyppy, amerika24 és Selene, örülök, hogy tetszett a vers. :) köszönöm.
