Fotó: Kate Meyer - ZeitReise
A túlvilág
Furcsa álom volt.
J. A. felemelte a fejét
és a vonat után intett
víg kedéllyel. Nyakáról
letörölte a vért.
Fütyülve, elegánsan lépett
ki foltozott nyomorából.
Harangvirág-kondulásban
az ágyásra feküdt
és álmommal takarózott.
(nem szakadt már tovább)
Csak a lekaszált
fűszálak elesett testén
száradt porrá a fény.
/Reviczky Krisztina/
Végül József Attila verse Hobo előadásában, különleges zenei háttérrel. Ha odafigyelünk, kiérezzük rövid életrajzát a sodró lüktetésben. A kezdeti hosszú, várakozó csend és a távoli halk zene születésének és eszmélésének csodája. A gyors, egyenletes ritmusú zene közép tájon lelassul, lehalkul picit, majd ismét felgyorsul. A verssorok visszafelé ismétlődésével kiérezzük a halálba készülő ember kétségbeesett, de következetes igényét az erkölcsi tisztaságra. A zene kikapcsolódik az „ünnepekre" szóra, mintegy nyomatékosítva, hogy a halál ünnep, ahogyan a születés is. Az egyértelmű és világos üzenet a drámai csendben újra megismétlődik, mintha a túlvilágról üzenne már nekünk a költő. Megrendítően szép zenei feldolgozása a versnek, ami itt hallható.
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott.
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki.
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyújtani, ha így megy tovább, nem törődöm vélük.
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos.
Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így
lesznek frissek és épek.
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá.
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon.
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
