...szép a kép...:) ...és nagyon kedvelem F.Ákost...tetszik amit ír, mint itt is ...:)

Köszönöm, de a vers nem szép. Amiért én bemásoltam, az a döbbenetes felismerés volt, hogy ezek az axiómák, ill. állítások mennyire igazak a jelenlegi helyzetben. Üzenetként is felfogható. Istennek nem lehet emberi cselekvése, tehát nem csinál történelmet. A népnek nincs hatalma, csak egyes embereknek. A vízzel kapcsolatban a fizikai törvényszerüség figyelmen kivül hagyása és aminek az árvíz a következménye. Sajnálom az otthonukat elvesztett embereket.

Teljesen igazad van, bár a vers maga ennél kevesebbet (és többet) mond, Azt mondja, hogy semmi sem úgy viszonyul önmagához, mint mi hozzá. Amit írsz egy másik, szintén fontos és igaz viszony. A víz törvényei erősebbek nálunk, a nép hatalma, az egyes emberek akaratainak eredője, bár ezek kiszámíthatatlanul állnak össze, sokszor már az egyes embereket is maguk alá gyűrve, azokat is, akik aki alakítani próbálták. Isten viszont csinálja a történelmet. Ebben a kiszámíthatatlanságban, amit az egyes emberek akaratainak káoszában keletkezik, Ő a rend. És ezt Emberként is teszi, hisz emberi természetében is megnyilvánult, mégha emberi testét meg is öltük. (Ott is az egyes emberek akarata lett a nép fennhangon mondott "feszítsd meg" kiáltása) De Ő harmadnapon az egyes emberek alakította történelem gyilkos cselekedete fölé emelkedve testben feltámadt.

A kiszámíthatlansággal vitatkoznék. Ha tudjuk az okokat, tudjuk a következményt is. A víznél, hogyha nem építünk ki gátrendszert, vízelvezetöket, áradás lesz. Az árterületeken való építkezésnél sem vették figyelembe, hogy a "víz nem szomjas". Borzasztó egy élet munkáját összeomolva látni és többnyire szegény embereknél. A hatalom kérdése valamivel bonyolultabb, de itt is lehetnek törvényszerüségek, amit inkább emberi játszmának hívunk. Az Istennel pedig óvatos vagyok. Nem tagadom létezését, de nem is tulajdonítom mindazt a sok szenvedést, amit a történelem során az emberiség elszenvedett. Nem csinált semmit, se rosszat, se jót. Mindezt az emberek ruházták rá. Bennem úgy van jelen, mint rácsodálkozás valamire, ami szép, ami vigasztaló, ami reménykeltö. Ott van valahol, amit mi Természetnek hívunk. Benne vagyok és Ö is bennem. Ezért is nem járok templomba. Nincs szükség rá.

Ezek szerint deista vagy, ahogy Arany János belejavított Madách tragédiájába: Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, Mig egy kerékfogát ujítni kell. Én nem ezt vallom, de nem is akarom ütköztetni a nézeteket, mert ez már annyira felette áll a tapasztalásnak, hogy hit dolga már. A természetben is a társdalomban is a sokaságot sztochasztikus mikrojelenségek determinált makrofolyamataival írják le. Azaz valóban van törvény, bizonyos kiszámíthatóság de minél kisebb részét nézed, annál kiszámíthatatlanabb. Egy gázmolekula mozgása előre meghatározhatatlan, viszont az tartálynyi gáz állapota előre kiszámítható. Ez jelenti a káosz és a rend egyensúlyát (entrópia-entalpia), amiben az emberi életben a sorsszerűség is szerepet játszik. És itt az a közvetlen isteni beavatkozás, ami miatt mégsem pihen. Ez a gondviselés, ami meg már tapasztalat. Amit Te írsz az is érdekes, nem is baj, ha nem egyformán gondolkodunk. Sát, az lenne baj, ha mindenki egyformán gondolkodna. :D:D

Jó is, hogy nem gondolkodunk egyformán.