Jobb és bal már azóta nincs, amióta kitalálták a politikai jobbot és balt. Világnézet megbukott, sőt rosszabb lett általa, ez volt a csúfondáros kommunizmus. Még jó, hogy "csak" annak előzobáját, a szocializmust "építettük". Vallás? Az lenne, de inkébb defenzívában van, pedig már bevált, bizonyított 2000 éve alatt, hogy jó lenne, ha a helyén lenne...

igen, jó lenne, ha a helyén lenne.. a templomban, és nem az államban

SA: szerintem nincs abban semmi rossz, ha valaki baloldali vagy jobb, mert mindkettö hordoz értékeket. Csak az a baj, hogy sokáig hallgattunk, elhallgattuk, hogy valójában már nem építettük a szocializmust. A nyolcvanas évek elejétöl virágzott a kisvállakozás stb. Ez az elhazudás még mindig tart. Ma már nem komcsizna senki, ha ezt mindenki feldolgozná, elfogadná, hogy ez volt a múlt. Mindenki múltja. Megértöen és nem támadva. Közben felnött egy fiatal nemzedék és nem tudja, hogy kinek higgyen. Óriási a baj. A vallás most nagy válságban van. Nálunk tömegesen lépnek ki az egyházból. Ismeretlen: egyetértek, hiszen ezért épültek a templomok.

Névtelen! Nem tudom, te honnan kommentelsz, mi Magyarországon élünk. Itt az egyház és az állam több, mint száz éve szét lett választva. Vagy tudsz valamit? :D:D:D Had halljuk, melyik szekta kerítette hatalmába az államot? Én még nem látok ilyet. :D:D:D:D:D: Meg kell különböztetni magát a kommunizmust (szocializmust), mint eszmét, azt ami megvalósult belőle, és az embereket, akik benne éltek. Az eszme zavart és emberiségellenes, ami megvalósult volt rosszabb (Stalin) és jobb is (70-es évek), mint az eszme. Az emberek cselekedeteit meg aszerint kell megítélni, hogy ESZMÉTŐL függetlenül az emberek javára voltak-e, vagy (bármely) eszme mögé bújva mások ellen voltak-e. (A templomok, hogy miért is épültek, az most nem ide való téma. A nem képmutató vallásosságot a temlomon kívül is meg kell élni, mindenhol aszerint kell gondolkodni, beszélni, cselekedni annak, aki igazán vallásos.)

Nekem nincs olyan rossz tapasztalatom a szocializmusnak nevezett rendszerben, amiben éltünk. Környezetemben nem vertek meg senkit, nem vittek el senkit. Egyetlen egyre emlékszem, aki a szomszédunk mellett lakott és csak a férfit vitték el kivégezni, mert körözött náci volt. Engem sziven ütött, mert szép, magas ember volt. A lánya is, a felesége is nagyon szépek és kedvesek voltak. Nehéz volt megértenem, hogy hozzájuk tartozott egy tömeggyilkos. Azt, hogy szeretni tudták. Visszatérve a szocializmushoz, ha ez emberiségellenes volt, akkor a kapitalizmus nem az? Itt a rengeteg hajléktalan és munkanélküli, kisemmizett ember? Alapvetö emberi jogokat tipornak el, mint a lakhatás vagy a munkához való jog. Ez igazán emberiségellenes.

Nem tudom, mi az a kapitalizmus. Legutoljára az egyetemen hallottam egy definíciót rá Tudományos szocializmus órán. Az nagyon sántított. Ami most, név nélküli rendszer van, az nagyon rossz. Sok tekintetben hasonló a kommunizmus/szocializmus, vagy mihez. (A rossz rendszerek alapja a hazugság, így valódi nevük is hazug.) De egyik rosszvolta nem menti a másikét. Nekem a családomon a kommunizmus kegyetlenül átgázolt. Nagyapámat bebörtönözték, édesapámat megnyomorították, ezért korán meghalt. Anyai ágon vannak kitelepített, és a deportálás közben meghalt rokonok. Valójában erről nem beszéltünk, mert még attól is féltek, és engem is féltettek, hogy tudjuk az igazat. Szinte minden családot ért valami tragédia, de legtöbb igyekezett a saját túlélése érdekében kitörölni az emlékezetéből, ezért már több nemzedék tudatából eltűntek a legnagyobb szörnyűségek. Nekem apám korai halála felidéztette. Hogy a szomszéd náci volt-e, vagy csak ráfogták, bármi lehet. Az igazi nyilasokat átigazolták a pártba. Nehéz dolgok ezek... A rossz rendszerek közös jellemzője érdekes módon, hogy a vallást üldözik. Nem érdekes ez? Legyen az fasiszta, kommunista, liberális, a vallás útban van neki....

Zavarban vagyok, mert úgy tudtam, tisztában van a fogalmakkal, mint kapitalizmus, szocializmus. Nem mosnám össze öket. A név nélküli rendszernek is neve van, de erre majd a késöbbi történészek fogják megmagyarázni, pontosan milyen is volt. A háború utáni évek valóban nehezek voltak, szinte mindenkinek volt a családjában tragédia. Az én nagymamámnak is, akit nem engedtek Pozsonyba vissza a családjához. Az utolsó gondolatával nem értek egyet. Ma pl. nem üldözik a vallást, szinte egész Európa országában van és müködik kereszény párt. Jelentös szerepet kapnak az állam, pl. az oktatási intézményekben.

Nekem nagyon tetszik ez a beszélgetés, mert egyszerre filozofikus és konkrét is. Nem fölöslegesen udvariaskodó egyetértés, de nem is támadó ellenségeskedés. Jaj, de szeretném, ha mindenütt így lenne! Köszönöm, hogy itt így van! vValóban mindennek van neve, aminek nevet adunk. Aztán a név is működik, él és hat az emberekre. A kommunizmus, szocializmus és szép nevek, közösségiséget és társadalmiságot jelent, de egy szűk elit, a pártvezetés közösségének társadalma volt.. A nácizmus a nacionalizmusból jön. És milyen szép, ha valaki szereti a nemzetét, nációját, de nem a másik nemzet rovására. A liberalizmus szabadelvűség, de ezzel is sokan visszaéltek. Ad nevet tehát az eszméjének az, aki képviseli, ad az, aki ellene van egy másikat, és majd ad a történelem egyet. De ezek sajnos, még nem történelem. A vallásüldözés egy kicsit árnyaltabb dolog, próbáltam a blogomban egy-két rávezető posztot, de akit nem érint nehezen érti meg. Itt nem is tudom kifejteni, mert egy komment erre alkalmatlan. Nekem egy éve az egyházellenesség következtében szünt meg az állásom. Amit a névtelen mond, meg, hogy vannak (vagyogatnak) keresztény pártok, ez ellentmond. Nem kellene, hogy legyenek? Inkább minden párt képviseljen keresztény, liberális és szociális elveket is, és valósítsa is meg, képviselje hitelesen. Mindhárom elvrendszer adott helyzetben jó lehet, de helyzete válogatja, hogy éppen melyik.

:-)) SA meghökkenve olvastam azt a részt ahol azt említed előled is elhallgatták az igazságot így védve téged, velem is ilyen történt, de soha nem tudatosították bennem azt, hogy ezzel engem védenek...egyszerűen tudomásul vettem, hogy nem tartozik rám....és én nem éltem meg nehéznek a szocializmust, még akkor sem, ha ma divatos dolog szidni....szép gyerekkorom volt, bár szegények voltunk....de hagytak élni.....nosztalgiázom?..:-))

Egy ideig én is aranykorként értem meg. Aztán apám betegsége ahogy súlyosbodott, már nem lehetett titkolni, mi is történt. Ez a titkolózás nem tudatos, egy igen összetett pszichológiai jelenség, Van benne Stockholm-effektus, direkt félelem, mitikus próbálkozás, hogy, amiről nem beszélünk, a talán nem is volt.EZ társadalmi szinten működött. Mondjuk apámnak meg is mondták, hogy ha jót akar kussoljon a sírig. Meg is tette, míg fél lábbal benne nem volt.

SA: helyesbítenem kell, nem névtelen állította, hogy vannak keresztyény pártok, hanem én. Abban igaza van, hogy "minden párt képviseljen keresztény, liberális és szociális elveket is, és valósítsa is meg, képviselje hitelesen". Azonban ez túlontúl ideális, pedig a keresztény embertöl nem áll messze a szociális érzékenység, de már a liberalizmussal, a szabadelvüséggel nem biztos. Bár ismerek ilyen gondolkodókat, embereket. Skyppy: látod, valahogy így voltam én is, hogy elfogadtam. Pl. az 56-os eseményeket. Keresztapám mindig azt mondta, ne higgyek el semmit, amit a törtélem órán tanítanak. Amikor kérdeztem, miért, a szájára tette az ujját, jelezve, hogy erröl nem beszélhetünk.

SA: valóban létezett egy össznépi, kollektív hallgatás. Önvédelem volt ez és nem gyávaság. Mégis, miért van az, hogy bántják egymást az emberek? Habzó szájjal követelnek elszámoltatást. Mit oldana meg most? Semmit. Szépen le kellene zárni a múltat.

A kereszténység szociális, de nem szocialista, kommunális (közösségi), de nem kommunista, liberális, de nem liberalista. AZ első kettőt nem kell magyaráznom, mert triviális, hogy Marxot 1840 évvel megelőzve mit is tanított Jézus. A liberalizmus is keresztény dolog a szó igazi értelmében. Amikor az ember tudja a szabadsága határait, és hogy honnan is ered ez a szabadság, és mire is van.

Pont azért, mert kibeszéletlen a múlt. Amit elfojtanak, az ha előtör, akár végzetes is lehet. Régebben írtam a pécsi Rókus domb forrásáról. Becementálták, és egy városrészt romba döntött, ahogy alámosta a földalatti medre, ahová kényszerült.

Az a baj a kibeszéléssel, hogy nincs meg hozzá a kultúránk. Egymás szavába vágunk, rosszabb esetben káromkodunk. Akkor az ember elhallgat, mintsem túlkiabálja a másikat. Türelmetlenek vagyunk, úgy látom. Elég, ha megnézek egy beszélgetös müsort, a riporterek sem várják meg, míg befejezi a másik. Sajnos, ez itt is így van.