:-)))Ilona, ismét egyforma témát feszegetünk...csillagok közt járunk:-)))

Igen, én is meglepödtem, hogy egyformán gondolkodtunk. :)

:-))) most gondolj bele augusztusban miről fogunk írni.....:-))))))))))..hullócsillagokról...

De szép:)Eszembe jutott róla egy régebbi ötletem.Régebben,amikor még volt egy kisebb zenekarom,akikkel,hol soul-rockot,hol country-t próbáltunk,gyakran játszottam le gondolatban képeket.Mármint a zenéhez:)Ha mondjuk készülne hozzá video:)És volt egy olyan köztük,ami egy nőről és egy férfiról szólt,akik egymástól többszáz kilométerre élnek és álmukban találkoznak.És amikor felébrednek,mindketten kihajolnak az ablakon és érzik,hogy létezik a másik:)Csak eszembe jutott a versről:)

Skyppy: remélem, sok-sok csillagban gyönyörködhetünk augusztusban, ha hullani is fognak. Jobb téma, mint ez a rettenetes höség. Tenshi: nem is gondoltam volna, hogy zenekarod volt. Csodálatos dolognak tartom a zenélést. Erröl a távoli szerelemröl Hemingway és Marlen Dietrich kapcsolata jutott eszembe. Ök soha nem találkoztak, csak leveleztek egymással.

Igen, volt:)De sajnos nem tartott sokáig.Szeretem a zenét, misztikus és csodás, hogy milyen hatással van az emberi lélekre.Egyfajta terápia:) Ó, igen! Hallottam róluk.Szerintem nagyon szép.Az én kis álomvilágom is távol áll a valóságtól, a megszokottól.:)

Régebben, mikor nem hallottam jól a zenét, nem értettem, miért csukják be a szemüket elöadás közben, akár hallgatók, akár a muzsikusok. Ahogy írtad:" misztikus és csodás, hogy milyen hatással van az emberi lélekre." Ha jót tesz Neked a zenélés, szerintem, ne hagyd abba. Folytasd akkor is, ha senki nem hallgatja, nincs hallgatóságod vagy nincs zenésztársad. Fiamnak mindig mondom, hogy zongorázzon.