Szép gondolat. Ahogy múlik felettem az idő..vagy én múlok az idő felett....szóval egyre tudatosabb vagyok a környezetemmel kapcsolatban. Látom hogy pusztítunk mi emberek, magunk körül mindent. És hiába minden óvintézkedés...ez csak lassítja a folyamatot, vissza már sajnos nem fordítja.

Így igaz, már nem fordítja vissza semmi. Nagyon elkényelmesedtünk. Talán, ha afrikai állapotok lesznek majd Európában, talán érzékelünk majd valamit, mit vesztettünk el. Addig is tömegével gyártjuk a nagy teljesítményü terepjárokat, mert az a trendi. Enélkül ember se vagy. Nem beszélve a szakképzetlen vagy megvett diplomájú mezögazdasági emberek felelötlen munkájáról, a sok háttér szerzödésekröl, melyben mindenki azt csinál a földjével, amit akar. Kivághatja a fáit, írthat mindent, ami neki nem tetszik. Betemethet útmenti árkokat anélkül, hogy tudná, mi a szerepe. Visszatérve Ágai Ágnes gondolatához, a képpel együtt azt akartam jelezni, hogy a búza, mint a kenyér alapanyaga, amit ünneplünk 20-án, jelenti az életet, a kezdetet és a véget.